Ezer éve nem írtam már. Ennek az volt az oka, hogy még nem tudtam felvenni ezt a sürgésforgást, ami hétfő óta megy.
Anya hétfőtől máig kórházban volt, visszér műtétet hajtottak végre a lábán. Már itthon van és minden okés vele, csak még nagyon sokat kell sétálnia, mert fennáll a trombózis veszélye.
Tegnap úgy volt, hogy tanulmányútra megyünk Mohácsra. Reggel 5 re volt az indulás tervezve, de a 68 emberre egy buszt rendelt az egyetem, mert nem gondolták, hogy 60 ember eljönne tanulmányútra. A maradék 10-12 emberke, aki nem fért fel a nagy buszra az másfél órával később indult el egy 16 fős kisbusszal.

Lényegében annyi az egész történet, hogy valaki rosszul lett és hányt, a busztársaság és a tanár kiakadt és azt mondta, aki nem érzi jól magát (előtte nap hosszú volt pár embernek) az leszáll, a buszról bevárjuk a másik buszt és azzal a busszal visszajönnek. Az a pár ember csupán egy fő volt, akit előtte héten műtöttek gyomorral és ezért nem volt jól. A tanárnak elmagyaráztuk, de nem engedett a dologból. Mikor a másik busz megjött már az volt, hogy 15 emberkének kellett leszállnia, ha nem vállalja senki a leszállást mindenki megy vissza és botrány lesz. Jó páran megbeszéltük a dolgot és végül 23 ember szállt le és 37 ember maradt fenn így a buszon.
12-en felszálltunk a kisbuszra hazajöttünk, akik a parkolóba maradtak járatos busszal akartak jönni, de olyan pusztán álltunk meg amerre még az se jár. Így mikor hazaért a kisbusz 3-an külön kocsiba ültünk és visszamentünk 11 emberkéért 90 km-et.
Nagyon nagy buli volt az egész, és aki leszállt a buszról nagyon jól érezte magát. Akik meg elmentek mohácsra fél órás üzemlátogatás után jöttek is haza. Úgy este fél 9 re értek haza.